Véglények és Cenzorbárók Az egyik oldal lehülyéz, mert a Fideszre szavazol. A másik oldal csendet kér, ha melegként művészkedni próbálsz. Én meg itt vagyok középen és csak kapkodom a fejemet. Miközben Azariah egy posztban a Fideszre szavazókat „értelmileg és mentálisan visszamaradott véglénynek" nevezte, a teljes…
A félelemtől a felszabadulásig A vonat épp csak elindult, a fémtest szelíden zakatolt a síneken, én pedig közben azon kattogtam, hogy most vajon hősiesség, vakmerőség, vagy egyszerű ostobaság volt-e az, hogy felszálltam. Előző nap még minden létező csatorna azt harsogta, hogy a Budapest Pride be…
Mélyen tisztelt olvasó, Engedd meg, hogy egy pillanatra ne csak szavakat, hanem tükröt tartsak eléd. Nem azt a reggeli, bepárásodott fürdőszobatükröt ahonnan mindig ugyanaz az arc néz vissza Rád. Egy másikat. Egy mélyebbet. Olyat, amibe ha most belenézel, talán megrebben benned valami. Egy kérdés. Egy…
Sosem vonzott igazán Párizs. A fejemben sokkal inkább élt egy norvég fjord látványa, vagy egy dán kocsma halk zsongása, mint a franciák csatornaszagú nagyvárosa… Na de néha az élet – meg egy jól időzített LOSERVILLE koncertjegy – másképp dönt. A sztereotípiák – amik persze mindig…
Lakoma Csöppnyi malacként, jót dagonyázol A sárban, s várod a jó betevőt, Moslékostálból, ahogy lakomázol, Még nem is sejted a hajnali tőrt. Hízik a májad, s horpad a vályú, Rengve, remegve, de zabálni kell: Csökönyös hízó, Te tonna tokájú, A dogmádat hozza az éhséged el.
