Mert soha, semmi sem csak

Ha csak győzni akarsz, ne olvasd tovább!

A győzelem bár szükséges, de nem elegendő. Csupán egy eszköz. Ha céllá válik, ugyanazt a rendszert építed tovább, csak más zászlóval. Mert van egy naiv hit a magyar közéletben: hogy ha egyszer megbukik a NER, minden jóra fordul. Mintha a rendszer egy rosszul sikerült szoftverfrissítés lenne, amit elég visszaállítani a "demokratikus gyári beállításokra".

Kényelmes gondolat, de hamis.

A NER nem kizárólag egy politikai konstrukció. Nem csupán egy név, nem csupán egy párt, nem csupán egy ember. A NER egy működési modell. Központosított hatalom. Lojalitás, mint valuta. Állami újraelosztás mint fegyelmező eszköz. A "miénk" erkölcsi felmentése és az "övéik" démonizálása.
Ismerős?

Mert ha őszinték vagyunk,  A központosítás, a klientúraépítés és a politikai hűség jutalmazása nem 2010-ben született. A NER nem feltalálta ezt a logikát, hanem intézményesítette és tökélyre vitte. A probléma az, hogy ez nem is fog 2026-ban véget érni attól, hogy más áll a pulpituson. 
Ha csak annyit akarunk, hogy "most mi jövünk", akkor nincs miről beszélni. Akkor ez nem rendszerváltás, hanem hatalomátvétel. A játékszabály marad, csak a játékos cserélődik.

Ez az írás nem a NER leváltásáról szól. Az a minimum.
Ez az írás arról szól, hogy mihez kellene hozzányúlni ahhoz, hogy ne ugyanaz a politikai kultúra térjen vissza új arccal, új szlogenekkel, új erkölcsi önfelmentéssel.
Mert a legkényelmetlenebb kérdés nem az, hogy miért ilyen a rendszer.
Hanem az, hogy mi miatt tudott ilyen lenni.

Ha erre nincs válasz, akkor nincs rendszerváltás, csak új dekoráció a régi színpadon.

I. A félelem állama

2010-ben a Fidesz kétharmaddal jutott hatalomra.
A társadalom így döntött. A választók nem pisztolycső előtt szavaztak. A demokratikus legitimáció adott volt. Ezek tények, ha tetszik nekünk, ha nem. Nem lehet elvitatni.

A kérdés azonban nem az, hogyan kerültek oda hanem, hogy mit kezdtek azzal a történelmi lehetőséggel?

I. Kártevők

Van az a pont, amikor az ember már nem tudja, hogy szánakoznia vagy éppen hánynia kellene.
Nagy Feró, a "nemzet csótánya", az örök lázadó, az egykori rendszerellenes ikon, az október 23-án megrendezett Békemeneten megint megszólalt és ismét sikerült belemásznia a társadalmi pöcegödörbe.

"Ő csak kereste a pénzt ezzel, lányokat futtatott, a lányok is kerestek pénzt, mindenki jól járt, nem?"

- mondta a Szőlő utcai ügy kapcsán. (Telex)

Nem. Nem járt mindenki jól.
Azok a fiatalok nem "kerestek", hanem el lettek adva.
A szex itt nem a közös beleegyezésen alapult, hanem a kizsákmányoláson.
De hát mit várunk egy olyan országban, ahol a "nemzeti idol" már régen nem a gitárját rázza, hanem a kisebbségi komplexusban szenvedő hatalom mikropéniszét?

I. Amikor még valódi templomokban térdeltek az emberek

Régen a szekták legalább őszinték voltak.
Volt próféta, bor, kígyó, meg végítélet.
Az emberek a megváltásért adták oda a vagyonukat, a gyereküket, néha az életüket is.
Hitték, hogy ettől jobb lesz. Kegyesebb lesz az univerzum, vagy a nagy becsben tartott isteneik. Hitték, hogy kigyógyulnak a kórságaikból, túlélhetik az aktuális apokalipszist, bebocsátást nyerhetnek egy sokkal szebb és jobb túlvilági helyre, ahol kolbászból és szűz lányokból fonták a kerítést, ráadásul örök megváltás is jár a misebor mellé.