rovat: KözBeszólás

A propaganda ma már nem bizonyítékokkal dolgozik, hanem szereposztással.
Ha kell egy ellenség, előbb kinevezik, aztán megírják hozzá a történetet...

Őszintén szólva egy ideje azon gondolkodom, hogy a magyar politikus tényleg komplett hülyének nézi a választót, vagy egyszerűen csak feltételezi, hogy az.
A kettő között van egy árnyalatnyi különbség, de a végeredmény ugyanaz:
Elég egy távirányítót bedobni a szoba közepére és a nyáladzó médiafogyasztók már rohannak is utána.

I. Kártevők

Van az a pont, amikor az ember már nem tudja, hogy szánakoznia vagy éppen hánynia kellene.
Nagy Feró, a "nemzet csótánya", az örök lázadó, az egykori rendszerellenes ikon, az október 23-án megrendezett Békemeneten megint megszólalt és ismét sikerült belemásznia a társadalmi pöcegödörbe.

"Ő csak kereste a pénzt ezzel, lányokat futtatott, a lányok is kerestek pénzt, mindenki jól járt, nem?"

- mondta a Szőlő utcai ügy kapcsán. (Telex)

Nem. Nem járt mindenki jól.
Azok a fiatalok nem "kerestek", hanem el lettek adva.
A szex itt nem a közös beleegyezésen alapult, hanem a kizsákmányoláson.
De hát mit várunk egy olyan országban, ahol a "nemzeti idol" már régen nem a gitárját rázza, hanem a kisebbségi komplexusban szenvedő hatalom mikropéniszét?

Van valami perverz öröm abban, ahogyan a magyar média minden egyes nap szervírozza a híg fost. Bekapcsolod a tévét és máris szembe jön a nyomorpornó.
Síró nyugdíjas, penészes fal, kikapcsolt villany, „drámai helyzet”, amit a híradó úgy tálal, mintha ők most feltárták volna a társadalom nagy igazságát. Holnapra persze már el is felejtik, mert jön a következő sztori egy másik kizsigerelt, eladósodott, kitaszított emberről.
Ezeknek nem a megoldás számít, hanem a könnycsepp a kamerán.
Az RTL Híradó szalagon készíti a szívszaggató „emberi történeteket”, a TV2 meg a Tényekkel nyomja a pártpropagandát, ahol a hír annyit jelent: félj, retteg, gyűlölj és véletlenül se gondolkodj.