Cenzúra és Időgép

A kampány kellős közepén járunk. Minden villanypóznáról pártok képviselői figyelnek és vicsorognak ránk, mintha csak kiéhezett farkasok lennének, akik éppen a birkákat fürkészik, a rájuk váró lakoma előtt. Az óriásplakátok háborúval hirdetik a békét: "Foglaljuk vissza Brüsszelt a háborúpártiaktól!". Mintha valami paradox rémálomba csökkentünk volna, amiben az a legrosszabb poén, hogy az ország feje pontosan ezt az Orwelli narratívát használja fel a saját kampányához, az éppen aktuális ellenségképpel szemben.

A legnagyobb baj ezzel nem is a propaganda maga, habár a karaktergyilkosságokkal és hazugságokkal teletűzdelt agymosást ma már lehetetlen megkerülni. Akarva akaratlanul belefut az ember, legyen szó akár egy YouTube videó előtti reklámról, vagy egy a házunkkal szemben álló hirdetőtábláról. A legnagyobb gond az, hogy olyan aktuális közéleti kérdésekről vonja el a figyelmet, mint az egészségügy omladozása, ahol egy rutin sérvműtétre éveket kell várnia a szenvedő delikvensnek, vagy olyanokról, mint az oktatás minőségbeli hanyatlása, amelyről ordít a fentebb említett Orwelli üzenet: "A tudatlanság: erő."
Az erő azonban azoknak kezébe összpontosul, akik "gyermekvédelem" címszó alatt engednek szabadon és tüntetnek ki pedofil bűnsegédeket, majd hoznak egy törvénymódosítást, amely alapján az összes erotikát tartalmazó könyvet, csak 18 év felett lehet majd megvásárolni, kifejezetten körbefóliázott állapotban. Hagyok egy kis időt, hogy a kedves olvasó átgondolja, hogy milyen alapműveltséget érintő regények és írások esnek ebbe az eléggé tág témakörbe, de azért hagynék itt egy pár példát, csak említésképpen: Janus Pannonius, Ady Endre, Csokonai Vitéz Mihály költemények, vagy akár a minden háztartásban megtalálható Danielle Steel és Lőrinc L. László regények is ide sorolhatóak. Ez pedig csak a felszín. A felvilágosítást segítő Marie-Claude Monchaux által írt A sehány éves kislány, vagy a kamaszkönyvek egyik úttörője a Sue Townsend által megalkotott Adrian Mole széria is áldozatul esik az új "gyermekvédelmi" törvénynek, amely könyvek pontosan az egészséges szexuális edukáció részét kellene, hogy képezzék. 

Az, hogy ez a rendelkezés miként állítja meg az állam által kitüntetett, kiskorúak ellen szexuális bűncselekményt elkövető szörnyetegeket, vagy miként segíthet az öngyilkosságba hajszolt áldozatoknak és azok közeli hozzátartozóinak, továbbra is kétséges, de mint Orbán Viktor az évértékelő beszédében elmondta:

"Ha létezne időgép, és visszarepülhetnénk a múltba, biztos vagyok abban, hogy kijavítanánk a hibát. De időgép nem létezik."

Köszönjük Miniszterelnök úr, nagy segítség ez a magyar családoknak. Nagy segítség, az amúgy is korszerűtlen szexuális felvilágosítás teljes kivezetése az oktatási rendszerből, ahelyett hogy egy új, működő rendszert felépítve felhívnák a fiatalabb generáció figyelmét a szexualitással járó tudnivalókra és veszélyekre, hogy esetleg tisztában legyenek azzal, mi számít zaklatásnak, vagy mire kell figyelniük, ha egy bizonyos személy szexuális szolgálatatásokat várna el tőlük, mondjuk a gyermekotthoni lakhatásukért cserébe.
Nagy segítség a cenzúra bevezetése is, amivel gátolják a szabad gondolkodást és a kultúrális fejlődést, továbbá rendkívül jó hatással van az is, hogy az erőszakos propagandával teletűzdelt kampányhirdetéseket kell látniuk és olvasniuk, szépirodalmi művek helyett.

Habár időgép tényleg nem létezik, a kultúra megvonása hosszú távon biztosan visszarepíti a magyar társadalmat pár száz évvel ezelőttre, amikor még nőket és gyermekeket erőszakoló, barbár népekként jártuk a sztyeppéket.

Ha ez a cél, akkor jó úton járunk...