Jó gyermekkorom volt.
Habár nem volt mindig fenékig tejföl, meg kolbászból a kerítés, de mégis ki tudom ezt így mondani. Nem az ajándékok tömkelege, vagy a menőbbnél menőbb játékok tették jóvá, hanem például az, amikor kirándulás közben hiába kezdtem újra századszor is ugyanazt az idióta gyerekmondókát, édesanyám ugyanúgy énekelte velem, mintha először kezdtünk volna bele.
Gyerekként nem szerettem vitázni, pedig édesanyám egy rendkívül talpraesett természetű nő volt, aki igyekezett megtanítani arra, hogy álljak ki magamért és másokért, ha úgy adódik a helyzet. Másokért ment is, hiszen emlékszem, hogy már az első óvodai barátomat is úgy szereztem, hogy nem hagytam, hogy…
Az ember sokat gondolkozik azon, hogy mi is a valós célja a létezésnek. Engem csúfoltak már Youtube "influenszernek", foglalkoztam zenével, írással, videózással, fotózással, képregény szerkesztéssel és a lista itt koránt sem ér véget, azonban mindig azt éreztem, hogy ennyi nem elég. Valaminek lennie kell, amiben…