A saját véleményemre épülő írások.
Avagy mitől fél a hatalom, ha megszólal a művészet? A zavarkeltés joga és kötelessége A művészet nem az IKEA-képek világa. Nem falra akasztott naplemente, nem légkondicionált színházi előadás a miniszteri páholy örömére. A művészet: tükör. De nem a sminktükör, ahol mindent szépít a fény. Inkább…
A férfi, aki nem sír. Csak eltűnik. Van az a mondás, hogy a férfi olyan, mint egy tölgyfa. Erős. Szótlan. Megdől ugyan néha, de a gyökere úgyis tartja. A magyar társadalom ezt a képet olyan szorgosan ápolta az elmúlt száz évben, mintha legalábbis pályázna a…
A jogvédelemből gyanús viselkedés lett Egy ország akkor rohad igazán belülről, amikor már nemcsak az igazságot, de az igazságért beszélőket is karanténba teszi. Magyarország ezt a szintet már régen abszolválta. Sőt, meg is koronázta: a civil társadalom mára egyfajta állami mumus lett, afféle árnyékképződmény, amit…
Véglények és Cenzorbárók Az egyik oldal lehülyéz, mert a Fideszre szavazol. A másik oldal csendet kér, ha melegként művészkedni próbálsz. Én meg itt vagyok középen és csak kapkodom a fejemet. Miközben Azariah egy posztban a Fideszre szavazókat „értelmileg és mentálisan visszamaradott véglénynek" nevezte, a teljes…