Johann Richárd

Van az a pont, amikor a szavak már nem elég hangosak. Amikor egy cinikus blogbejegyzés, egy ironikus odaszúrás vagy egy politikai hasonlat már nem tudja visszaadni azt a nyomást, amit a mellkasodban érzel. Én idáig jutottam: a zajba menekültem. Zajból kovácsoltam rendszert és rendszert bontok le zajjal.
Ez az én zeném.

A jövő már itt van, csak épp úgy teszünk, mintha még lenne időnk felkészülni. Orwell 1984-e nem egy könyv többé, hanem használati utasítás. Csak a címlap maradt irodalom, a tartalom már köztörvényes. A Nagy Testvér ma nem a képernyőn át figyel, hanem a zsebedben lapuló…

Egykor színes gerillakertészek és kátyúfestők röhögték szembe a propagandát.
Ma ugyanaz a párt már polgármesteri irodákban tárgyal Tiborcz Istvánnal, és önálló indulással biztosítja a rendszer kényelmét. A kérdés egyszerű, mégis húsbavágó: meddig engedhetjük meg, hogy a humor legyen a legdrágább mulatságunk?

Akik végignézték, ahogy a jövőjüket eladják I. Szabadrablás Van egy generáció, akik valahol a kilencvenes évek elején születtek, a szocializmus romjai közé - még épp időben ahhoz, hogy megcsípjék a kisdobos dalokat, a tejbezabkását és a VHS korszak végét, de már túl későn ahhoz, hogy…

Avagy mitől fél a hatalom, ha megszólal a művészet? A zavarkeltés joga és kötelessége A művészet nem az IKEA-képek világa. Nem falra akasztott naplemente, nem légkondicionált színházi előadás a miniszteri páholy örömére. A művészet: tükör. De nem a sminktükör, ahol mindent szépít a fény. Inkább…