Johann Richárd

Johann Richárd

Ezt a felületet azért hoztam létre, mert egyre kevésbé találok olyan közbeszédet, ahol a vélemények nem egymás elhallgattatásában, hanem ütköztetésében születnek. Úgy látom, a vitakultúra az utolsókat rúgja és nem azért, mert nem lennének kérdéseink, hanem mert egyre kevesebben merik feltenni őket.

A blog célja nem a meggyőzés, hanem a gondolatébresztés. Véleményeimet rendszerkritikus, gyakran cinikus hangnemben fogalmazom meg, különösen a politika, gazdaság és közélet területén. Emellett a művészetek és zene világa is fontos számomra, mivel ezek nem csak témák, hanem eszközök is.

Nem hiszek az egyetlen igazságban, de hiszek abban, hogy beszélni róla muszáj.

Ha vitatkoznál, örömmel fogadom a kommentmezőben, vagy írhatsz nekem levelet:

kritikusplebejus@protonmail.com

További Linkek:

Instagram | X | Threads | Youtube | Képregényeim | Zenéim

KözBeszólás #2: Fej nélkül - A magyar férfi csendes összeomlása

A férfi, aki nem sír. Csak eltűnik. Van az a mondás, hogy a férfi olyan, mint egy tölgyfa. Erős. Szótlan. Megdől ugyan néha, de a gyökere úgyis tartja. A magyar társadalom ezt a képet olyan szorgosan ápolta az elmúlt száz évben, mintha legalábbis pályázna a…

Hangyákkal nem beszélünk - A civilek dehumanizálása Magyarországon

A jogvédelemből gyanús viselkedés lett Egy ország akkor rohad igazán belülről, amikor már nemcsak az igazságot, de az igazságért beszélőket is karanténba teszi. Magyarország ezt a szintet már régen abszolválta. Sőt, meg is koronázta: a civil társadalom mára egyfajta állami mumus lett, afféle árnyékképződmény, amit…

KözBeszólás - Mert minden héten máshogy fáj #1

Véglények és Cenzorbárók Az egyik oldal lehülyéz, mert a Fideszre szavazol. A másik oldal csendet kér, ha melegként művészkedni próbálsz. Én meg itt vagyok középen és csak kapkodom a fejemet. Miközben Azariah egy posztban a Fideszre szavazókat „értelmileg és mentálisan visszamaradott véglénynek" nevezte, a teljes…

Büszkeség

A félelemtől a felszabadulásig A vonat épp csak elindult, a fémtest szelíden zakatolt a síneken, én pedig közben azon kattogtam, hogy most vajon hősiesség, vakmerőség, vagy egyszerű ostobaság volt-e az, hogy felszálltam. Előző nap még minden létező csatorna azt harsogta, hogy a Budapest Pride be…

Tükör

Mélyen tisztelt olvasó, Engedd meg, hogy egy pillanatra ne csak szavakat, hanem tükröt tartsak eléd. Nem azt a reggeli, bepárásodott fürdőszobatükröt ahonnan mindig ugyanaz az arc néz vissza Rád. Egy másikat. Egy mélyebbet. Olyat, amibe ha most belenézel, talán megrebben benned valami. Egy kérdés. Egy…