Chat Control - Az 1984 új fejezete

A jövő már itt van, csak épp úgy teszünk, mintha még lenne időnk felkészülni.
Orwell 1984-e nem egy könyv többé, hanem használati utasítás. Csak a címlap maradt irodalom, a tartalom már köztörvényes. A Nagy Testvér ma nem a képernyőn át figyel, hanem a zsebedben lapuló telefon kameráján keresztül, és nem a gondolatrendőrség kopogtat az ajtódon, hanem egy uniós rendelet, amelyet „gyermekvédelem” címkével csomagoltak újra. Pont, mint az általuk is bőszen kritizált Orbán a Pride betiltása és a gyülekezési törvények szabályozása kapcsán.
Milyen kedves tőlük, hogy a szabadságunk feladását is próbálják cukormázban tálalni.

Ez a Chat Control. Egy terv, amely szerint Európa összes polgárának minden privát üzenetét, fotóját, fájlját automatikusan átszűrnék, elemeznék, és a megfelelő rubrikába helyeznék. Titkosítás? Magánélet? Ezek csupán zavaró közbeiktatások egy politikai narratívában, amelynek lényege: mindenki gyanús. És ha mindenki gyanús, nincs ártatlan. A jogállam csak díszlet marad, amíg az algoritmus dolgozik.

És miközben Brüsszelben épp arról vitatkoznak, hogyan lehetne törvénybe foglalni a digitális lehallgatást, Magyarország már rég a gyakorlati főpróbát tartja.
A Telex friss riportja arról számol be, hogyan lép életbe az „internetes agresszió” tényállása: kommentek, posztok miatt indulnak rendőrségi eljárások, akár házkutatással, akár kihallgatással, mintha a digitális tér egy előretolt határállomás lenne, ahol minden átkelő papírjait elkérik.

Volt, akit azért vittek be, mert odakommentelte egy videó alá: „8 mm megoldaná…” - a hatóság nem kérdezte meg, hogy ez irónia, fekete humor vagy politikai felindulás volt, egyszerűen ráhúzta a „veszélyes fenyegetés” pecsétjét.
És itt találkozik a magyar gyakorlat és a Chat Control logikája: mindkettő kontextus nélkül dönt.
Egy gép vagy egy hivatalnok nem érti a szarkazmust, a politikai dühöt vagy a rosszul elsült viccet - csak kulcsszavakat lát és rubrikákat tölt ki. És onnantól nincs különbség a valódi fenyegetés és a félreértelmezett mondat között.

Máskor egy kamaszgyerek - tizenhét éves - került rendőrségi ügybe, mert viccesnek szánt, de ízléstelen utalást tett egy iskolai lövöldözésre. A Chat Control esetében ugyanez történne: a rendszer egy képet, egy szót, egy mondatot talál „veszélyesnek”, és már indul is a jelentés - mindegy, hogy az egy mém, egy privát poén vagy egy teljesen ártalmatlan üzenet.

És persze ott van a TEK is, amelynek emberei akár a nappalid ajtajánál is megjelenhetnek, ha a kommentjeid nem illenek a „biztonságos társadalom” képeskönyvébe.
Itt nem csak a törvény betűje dolgozik - itt a hatalom hangulata is jogforrás. Ugyanez a veszély az EU-s rendszerben is: ha egyszer a szűrő létrejön, a „biztonsági célok” listáját bárki kiterjesztheti, aki elég közel ül a döntéshozatal asztalához.

Ez a két folyamat - az EU-s Chat Control és a hazai rendőrségi gyakorlat - egy közös pályán halad. Az egyik törvénybe írja, hogy a privát életedbe betekinteni kötelesség. A másik élesben teszteli, milyen gyorsan és milyen indokkal lehet beavatkozni, ha valaki „túl hangosan” szólal meg. A határ a bűncselekmény és a vélemény között egyre vékonyabb, egyre rugalmasabb - és, lássuk be, egyre kényelmesebben hajlítható a hatalom kezében.

A történelem sosem ront ajtóstul a házba. Először csak „bűnözők” ellen irányul a figyelem. Aztán „szélsőségesek” ellen. Majd „félreérthető” mondatok ellen. És egyszer csak észreveszed, hogy a saját családi csoportbeszélgetésedben is ott ül a láthatatlan felügyelő. Nem kell, hogy börtönbe vigyen. Elég, ha tudod, hogy figyel. Elég, ha érzed, hogy bármelyik mondatod lehet az, ami miatt holnap reggel a rendőr becsönget.

Ez a jövő. Nem egy csattogó acélajtóval, hanem a szokásaink finom átformálásával érkezik. Először megtanulod, hogy nem éri meg bizonyos dolgokat leírni. Aztán már nem is gondolod őket. A gondolatrendőrség nem a fejedben kezdődik, hanem a chat alkalmazásodban.

De még nem késő.
A FightChatControl.eu oldalán ott a lehetőség, hogy kiállj.
Hogy tudd, mely országok állnak be a totális megfigyelés sorába, és melyek próbálnak ellenállni. Egy kattintás, egy levél a képviselődnek. Lehet, úgy érzed nem sokat ér, mert Te csak egy vagy a sok közül és a düh önmagában nem változtat semmit.
De a szervezett düh már igen.

Ha most hallgatsz, holnap már nem lesz mit megvédened.
Akkor már nem azon vitázunk, hogy belenézhetnek-e a leveleidbe, hanem azon, hogy mit írhatsz beléjük. És akkor majd tényleg Orwell lesz a legőszintébb krónikásunk.

Nem a félelem a legnagyobb fegyverük. Hanem az, hogy megszokod.

És ha megszokod, elveszítetted a csatát, mielőtt elkezdődött volna.

Csatlakozz a Fight Chat Control kezdeményezéshez - amíg még van hangod, ami megszólalhat.