Hangyákkal nem beszélünk - A civilek dehumanizálása Magyarországon

A jogvédelemből gyanús viselkedés lett

Egy ország akkor rohad igazán belülről, amikor már nemcsak az igazságot, de az igazságért beszélőket is karanténba teszi. Magyarország ezt a szintet már régen abszolválta. Sőt, meg is koronázta: a civil társadalom mára egyfajta állami mumus lett, afféle árnyékképződmény, amit akkor mutogatnak, ha el kell terelni a figyelmet a tényleges bűnökről. Aki civil, az nem közösségi hős, hanem gyanús alak.
Olyan, mint egy hosszú haj a levesben: nem tudod, honnan jött, de inkább az egész tányért undorodva tolod arrébb miatta.

És hogy hogyan jutottunk ide?
Nem kellett ehhez sem tank, sem páncélököl, elég volt néhány ügyes retorikai rafinéria és egy adag jól fűtött paranoia. A kétezres évek elején még menő volt egy politikusnak fotózkodni a TASZ vagy a Helsinki Bizottság képviselőivel. Jogvédelem, demokrácia, nyitottság - ezek voltak a divatszavak. Aztán 2014-ben valami átkattant. Norvég Civil Alap. Ökotárs-razziák. És hopp, a civilek már nem hasznos bolondok, hanem potenciális ellenségek lettek. Mint amikor a házőrző kutya túl sokszor ugat éjszaka: előbb csak becsukják rá az ajtót, aztán már nem is etetik.

A cél nem a párbeszéd, hanem a kiiktatás volt.
A kormányzati kommunikációs hadművelet nem hagyott kétséget: ezek a szervezetek nem a társadalom részei, hanem annak sötét, külföldi eredetű daganatai.(TASZ, HVG)

Adó 1% – csak ha csöndben vagy

2025-ben a rendszer bedobta a következő aduászt.
Törvényjavaslat készült arról, hogy a NAV egy listát vezet majd: kik azok a szervezetek, akik méltók az adó 1%-ára. Akik a NER-szenttéavatási vizsgán elbuknak, azokat levágják, mint a tyúkot a vasárnapi ebéd előtt. Az indoklás gyönyörű: a „külföldi befolyás kiszűrése”. A valóság ennyi: aki túl hangos, az nem kap a pénzből. A TASZ szerint ez simán feketelistázás, modern köntösben, alaptörvény-gyalázással nyakonöntve. (TASZ) 

Több mint ötven szervezet azonnal tiltakozott, mert még volt bennük annyi illúzió, hogy hátha lehet párbeszéd.
Nem lehet.
A rendszer nem beszél, csak listáz, csuklóztat és fegyelmez. (Media1) 

Civil = ügynök = probléma

A kormánypárti médiában a civil már rég nem ember.
Nem jogász, nem szociális munkás, nem állampolgár.
Civil = Soros-bérenc.
Civil = genderkommandó.
Civil = migránsimádó pióca, aki Brüsszel pénzén akarja elrabolni a magyar gyermekeket és szivárványosra festeni a vármegyéket.
És mindehhez a rendszer elegánsan nyújtja a jogi háttérzenét. Az új „szuverenitásvédelmi” törvények alapján elég csak rámutatni egy emberre, hogy „ez külföldről írt e-mailt” – és máris indulhat a vizsgálat.

Mi számít ma politikai tevékenységnek?
Egy kutatás a hajléktalanságról. Egy bírósági képviselet egy roma diák mellett. Egy Facebook-poszt arról, hogy valaki jogellenesen ült előzetesben. A rendszer számára ez nem segítség, hanem támadás. Aki segít, az destabilizál. Aki szót ad, az felforgat. (Ökotárs)

Statisztika, csak vastag tollal kihúzva

Magyarországon több mint 61 ezer civil szervezet működik.
Közülük nagyjából 30–40 az, ami rendszeresen kiveri a biztosítékot. Nem véletlenül: ezek kérdeznek, számonkérnek, figyelnek. A TASZ például 2023-ban 507 millió forintból gazdálkodott. Ebből mindössze 7 százalék jött adó 1%-ból. A többi „guruló dollár".
Az a gonosz, sátánszagú nyugati pénz, amiből kerekesszékes ügyfeleket visznek bíróságra, meg hajléktalanokat védenek a rendőri túlkapás ellen. (Tényellenőr)

A Helsinki Bizottság is hasonló: jogi képviselet elítélteknek, menekülteknek, romáknak. Azoknak, akikről a kormány legszívesebben úgy nyilatkozik, mintha természetes hibái lennének a nemzet testének. Mint egy folt. Vagy egy kelés. Lehet vele élni, de azért néha jó lenne kimetszeni.

A rendszer filozófiája, avagy a civil neve: hallgass!

A dehumanizálás nem csupán eszköz, hanem ideológia lett.
A civil nem ember. A civil nem gondolkodó lény, nem polgár. A civil egy zajforrás.
Egy hangya, ami zavarja az egyenruhás rendet. Egy kis fekete pötty a fehér falon, amit újra meg újra le akarnak mosni, de mindig visszajön. Nem azért, mert makacs. Hanem mert igaza van.

Ez a rendszer nem vitázik. Ez a rendszer megkérdőjelezi a léted.
Ha nem mondasz semmit, akkor jó vagy. Ha kimondod, amit látsz, akkor hirtelen gyanús leszel. Ha kérdezel, ellenséggé válsz. És ha védeni mered azokat, akiket ők nyomnak el, akkor megérdemled a feketelistát, az adómegvonást, a karaktergyilkosságot.

És mi marad?

Marad néhány kiégett jogász, akik még mindig bejárnak az irodába.
Marad pár aktivista, aki már rég megtanulta, hogyan kell két hónapig élni három hétre való fizetésből. Marad néhány honlap, néhány beszélgetés, néhány emlék arról, hogy volt idő, amikor még lehetett hinni abban, hogy az állam nem a pofádba köpi az alkotmányt.

Aki civil ma Magyarországon, az nem karrierista. Az harcos. Vagy bolond. Vagy költő. Esetleg mindhárom egyszerre. És ezért veszélyes. Mert él. Mert emlékszik. Mert nem hajlandó befogni a száját.

Támogasd hát őket, amíg még van mit. Mert ha ők eltűnnek, az nem sima veszteség lesz, hanem húsbavágó szike a demokrácia nyaki ütőerén.