KözBeszólás #5 - Adásszünet

Van valami perverz öröm abban, ahogyan a magyar média minden egyes nap szervírozza a híg fost. Bekapcsolod a tévét és máris szembe jön a nyomorpornó.
Síró nyugdíjas, penészes fal, kikapcsolt villany, „drámai helyzet”, amit a híradó úgy tálal, mintha ők most feltárták volna a társadalom nagy igazságát. Holnapra persze már el is felejtik, mert jön a következő sztori egy másik kizsigerelt, eladósodott, kitaszított emberről.
Ezeknek nem a megoldás számít, hanem a könnycsepp a kamerán.
Az RTL Híradó szalagon készíti a szívszaggató „emberi történeteket”, a TV2 meg a Tényekkel nyomja a pártpropagandát, ahol a hír annyit jelent: félj, retteg, gyűlölj és véletlenül se gondolkodj.

 
Mi ez, ha nem tökéletes egyensúly?
Hát kinek van szüksége egyáltalán valós tájékoztatásra az élet történéseiről, ha lehet hazudni? Ha azt lehet érezni, hogy "bezzeg itt sosem történhet ilyen!" vagy, hogy "hál'istennek nem így kell, hogy éljek, mint ennek a nyomorulnak!"
Egyből minden rendben, ha azt érzékeljük, hogy nekünk mennyivel jobb, mint másnak.
És ha még a "gazdaság is dübörög", meg "migránsok sincsenek"?
Na, az ám az igazi Kánaán.

Persze, ha ezek leperegtek, jöhet is a további homályosítás: az aktuális "valóságshow", aminek annyi köze van a valósághoz, mint utcagyereknek a Versace-hoz.
A Sztárban sztár, a Nyerő páros, a Megasztár, X-faktor, Szerencsekerék, ValóVilág. A végtelenített circlejerk, ahol ugyanazok a celebek keringenek egymás körül, mintha az ország "kultúrája" tényleg három tucat arc köré szűkült volna.
Annak az országnak, ahol Tóth Gabi könnyes önmegvalósítása és megtérése egyenértékű a mindenkori Pápa halálának hírével. Ahol Hajdú Péter „mélyinterjúi”, annyira mélyek, hogy az ember legszívesebben a XIXO üdítő és a virsli mellé oxigénpalackot is kérne. Ideggázzal feltöltve, hogy abból szippantson mélyeket, hátha végre vége lesz ennek az egésznek.
Ezek a műsorok nem szólnak semmiről, csak arról, hogy az ürességet is el lehet adni, ha elég hangos a zene, elég nagy a pofa és elég nagy hülyét csinálunk saját magunkból.

A bulvárlapok?
A Blikk, a Bors, a nagy portálok „kattintásvadász” szekciói? Mind ugyanazzal a recepttel dolgoznak:

• „MEGSZÓLALT XY!”, mintha a puszta tény, hogy valaki kinyitotta a száját, már történelmi fordulat lenne.

• „ÖN SEM FOG HINNI A SZEMÉNEK!”, miközben pontosan tudjuk, hogy de, fogunk, mert a cikk végén kiderül, hogy a szomszéd macskája tényleg felmászott a kerítésre. (MUTATJUK!)

• „DRÁMAI FORDULAT Z ÉLETÉBEN”, ahol a „dráma” azt jelenti, hogy valaki elfelejtette bezárni a hűtőt.

• És persze a „bögybogrács”-szekció, ahol a félmeztelen celebfotó már fél ország figyelmét leköti, mintha a nyálcsorgatás és a csöcsök lennének a nemzeti eggyütműködés rendszerének keresztény szeretetében kiteljesült szentesített jelképei.

A közönség pedig kattint, mert a közönség így lett betanítva. Ez a magyar sajtófogyasztás Pavlovi reflexe: ha csönget a Blikk, nyáladzunk. A bulvár nem egyszerűen része a médiának, hanem alapvető nyelvtana: a politikai sajtó ugyanúgy bulvárosodik, mint a „komoly” portálok, mert tudják, hogy az olvasó nem elemzést, hanem címképhez biggyesztett három mondatot akar.
A probléma magja abban rejlik, hogy ebben a játékban mindenki veszít: a szerkesztő, aki szakmai cikk helyett olcsó clickbaitet ír; az olvasó, aki valóság helyett szemetet kap; és a társadalom, amelyik hozzászokik, hogy a világ nem több, mint egy csöcsvillantás és egy újabb születéskor kiárusított gyerekkor, valamelyik nárcisztikus szociopata celebritásunktól.

Persze a social media sem jobb. Az algoritmus úgy tolja az anyagot, mintha valami felsőbb hatalom gondosan kiválogatta volna, mi az, ami a leghatékonyabban zabálja fel az életedet. Táncoló (vagy éppen magukat felgyújtó) anyukák, síró gyerekek, villantó influenszerek - ugyanaz a recept, csak más csomagolásban.
Mindegy, hogy TikTok, Instagram vagy YouTube: a lényeg nem az, hogy tartalmat kapj, hanem hogy Te magad válj tartalommá. Az idődet rabolják, az agyadat mossák és közben a figyelmedet árucikként adják-veszik, mint valami digitális húsdarálón.
Te nem felhasználó vagy, hanem termék.
A legrosszabb az egészben, hogy az algoritmus téged is idomít: megtanít arra, hogy 15 másodperces dózisokban lásd a világot, hogy reflexből görgess, hogy a gondolatnál gyorsabban felejts. És miközben azt hiszed, Te választasz videót, valójában az algoritmus választ téged és Te engedelmesen kattintasz, mert már így lettél kondicionálva.

És itt jön a lényeg: ez az egész nem véletlen.
Ez nem csak a piac szeszélye. Ez politika. Ez rendszer. Ez hatalom.

A Tények a Fidesz szócsöve, pont. A "köz"média nem hírszolgáltató, hanem egy minisztérium, amit közpénzből tartanak fenn azért, hogy minden este elmondja, ki az ellenség és kit kell utálni. Az RTL közben játssza a „független híradót”, de ugyanúgy trashből és nyomorból él, mert a piaci logika megköveteli, hogy kattintást hozzon - mert  a kattintást nem a valóság hozza, hanem a könny, a botrány és a meztelen segg.
Ez egy tökéletes szimbiózis: a hatalom kontrollálja az egyik felét, a piac kitermeli a másikat, és közösen csinálnak belőle egy országméretű altatót. Mindenki nyer, kivéve mi.
Nekik hirdetési bevétel, politikai lojalitás, totális figyelemkontroll.
Nekünk marad a szemét, a propaganda, a szellemi éhezés.

Ezért utálom a médiát. Mert minden egyes nap kimarja az ember maradék agysejtjét is. Mert nem a valóságot mutatja, hanem a hatalom és a piac közös színjátékát. Mert nem segít gondolkodni, csak kondicionál. Mert nem az életünkről szól, hanem arról, hogy milyen olcsón el lehet adni minket.

Kurvára elegem van, bazdmeg.
Abból, hogy ez az ország nem híreket kap, hanem nyomorpornót, celebkörhintát és propagandát. Abból, hogy a valóság helyett csak illúziót nyomnak a torkunkon. Abból, hogy a teljes médiagépezet a hatalom és a pénz kiszolgálója lett, miközben mi kattintunk, nézünk, és hagyjuk, hogy hülyét csináljanak belőlünk.
Ez nem tájékoztatás. Ez nem szórakoztatás.
Ez egy kibaszott hazugsággyár, amit a politika és a piac együtt működtet, mi pedig nyálcsorgatva, lelkiszegényként asszisztálunk hozzá.

De legyen ez a végszó, mert mindjárt kezdődik a kedvenc műsorom.
Panem et circenses.