Mert soha, semmi sem csak
Fekete vagy fehér...
Vágópontok egy életműhöz Avagy: hogyan lett a gyűlöletből közszolgálat, a szervilizmusból hivatás, a kocsmából pedig katedra. I. A hízlalás kora: Amikor még nem böfögött vissza a rendszer Bayer Zsolt 1963-ban született Budapesten. Az orvos gratulált. A szülők boldogok voltak. Csak a jövő sírt fel, halkan…
A történet egy álommal kezdődik. Nem valami nagyívű, hollywoodi típusúval. Csak egy egyszerű, magyar, nyári hőségben és félálomban forgolódós álomból. Egy 19 éves fiú úgy dönt, hogy nem akar külföldre menni mosogatni. Nem akar multiban segédkezni, árut feltölteni. Nem akar otthon punnyadni a TikTokot görgetve.
A férfi, aki nem sír. Csak eltűnik. Van az a mondás, hogy a férfi olyan, mint egy tölgyfa. Erős. Szótlan. Megdől ugyan néha, de a gyökere úgyis tartja. A magyar társadalom ezt a képet olyan szorgosan ápolta az elmúlt száz évben, mintha legalábbis pályázna a…
A jogvédelemből gyanús viselkedés lett Egy ország akkor rohad igazán belülről, amikor már nemcsak az igazságot, de az igazságért beszélőket is karanténba teszi. Magyarország ezt a szintet már régen abszolválta. Sőt, meg is koronázta: a civil társadalom mára egyfajta állami mumus lett, afféle árnyékképződmény, amit…