szatíra ⁽⁶⁾

Mondták már neked, hogy "viselkedj normálisan" ?

Valószínűleg igen.
És ha belegondolsz ez az esetek nagy részében nem azt jelentette, hogy légy józan, vagy dönts bölcsen bizonyos helyzetekben - sokkal inkább azt, hogy "ne zavarj".
Ne tűnj ki. Ne beszélj hangosan, ne kérdezz túl sokat, ne bontsd meg a rendet és a csendet.
A "normális" így vált nyelvünk egyik legnépszerűbb kódjává és a hallgatás szinonimájává.

De ki dönti el, hogy mi a normális?

Elvégre önmagát mindenki normálisnak tartja, a másikat meg nem.
Ez van belénk nevelve, ez építi fel a tudatunk alapjait, már gyermekkorunk óta. 
Ha láttuk anyáinkat és apáinkat élni a teljesen hétköznapi életüket, akkor az lett a norma, ahogyan Ők viselkedtek. Ha a tanárunk megkövetelte a tiszteletet az iskolában és intőt adott a szájalásért, ezzel rendet téve, akkor az lett a norma. 

Így lettünk mind normálisak.

Van valami perverz öröm abban, ahogyan a magyar média minden egyes nap szervírozza a híg fost. Bekapcsolod a tévét és máris szembe jön a nyomorpornó.
Síró nyugdíjas, penészes fal, kikapcsolt villany, „drámai helyzet”, amit a híradó úgy tálal, mintha ők most feltárták volna a társadalom nagy igazságát. Holnapra persze már el is felejtik, mert jön a következő sztori egy másik kizsigerelt, eladósodott, kitaszított emberről.
Ezeknek nem a megoldás számít, hanem a könnycsepp a kamerán.
Az RTL Híradó szalagon készíti a szívszaggató „emberi történeteket”, a TV2 meg a Tényekkel nyomja a pártpropagandát, ahol a hír annyit jelent: félj, retteg, gyűlölj és véletlenül se gondolkodj.

Egykor színes gerillakertészek és kátyúfestők röhögték szembe a propagandát.
Ma ugyanaz a párt már polgármesteri irodákban tárgyal Tiborcz Istvánnal, és önálló indulással biztosítja a rendszer kényelmét. A kérdés egyszerű, mégis húsbavágó: meddig engedhetjük meg, hogy a humor legyen a legdrágább mulatságunk?

Vágópontok egy életműhöz Avagy: hogyan lett a gyűlöletből közszolgálat, a szervilizmusból hivatás, a kocsmából pedig katedra. I. A hízlalás kora: Amikor még nem böfögött vissza a rendszer Bayer Zsolt 1963-ban született Budapesten. Az orvos gratulált. A szülők boldogok voltak. Csak a jövő sírt fel, halkan…