Véglények és Cenzorbárók

Az egyik oldal lehülyéz, mert a Fideszre szavazol.
A másik oldal csendet kér, ha melegként művészkedni próbálsz.
Én meg itt vagyok középen és csak kapkodom a fejemet. 

Na most akkor ki is a véglény?

Miközben Azariah egy posztban a Fideszre szavazókat „értelmileg és mentálisan visszamaradott véglénynek" nevezte, a teljes jobboldal instant orgazmust kapott a saját mártíromságától.
Igen ám, de még a liberális oldal is félrenyelt. Mert valljuk be, ez így sok.
És nem azért sok, mert obszcén, nem azért, mert hát ki lenne ez az "Azaizé", hogy megmondja, hogy ki véglény és ki nem az.
Azért sok, mert 15 éve hallgatjuk a kormány hasonló stílusú narratíváját és ez ugyanarra a szintre süllyed. 

Mindezt akkor, amikor a Csík Zenekar oszlopos tagja Majorosi Marianna bedobja a hét álszentségi dobását: „felháborító, hogy a Most múlik pontosan című számunkat egy Pride-os előadásban használták”. 
Mert hát egy queer előadó? Egy kokárdával, ami a földre hull?
Hát ez kérem a magyarság meggyalázása! 
Na, akkor köszi, nem kérjük! 
Ha egy multicég rakja be reklámba, vagy netán a  falunapon szólal meg, két nagyfröccs között, akkor jöhet a jogdíj.
Viszont, ha egy queer használja a szabadság jegyében, akkor az aztán mindennek a teteje!
"Fel is vagyunk háborodva"!

Gratulálok, ez tényleg a szabadság országa - ha az ízlésed algoritmizálva van.

A haladás kézikönyve: így ne csináld

Miközben a jobboldal a saját diktatórikus karikatúráját éli, az úgy nevezett "kulturális közeg" újra és újra bizonyítja: nem a szabadság a célja, hanem az, hogy a szabadságot Ő definiálhassa.

Ezért nevezed véglénynek a vidékit, aki a Fideszre szavaz, vagy az alsóosztálybelit, akinek a mélyszegénységből nincs esélye túllátni a kormányzati narratíván.
Mert nem elég másképp gondolkodónak lenni, le kell degradálni. Hiszen Te biztosan olvastad Foucault-t, Ő meg csak az ingyenes Metropol-t. Te háromszoros teltházzal lépsz fel a Puskás Arénában, Ő meg jobb esetben három műszakban dolgozik, rosszabb esetben még lehetősége sincs arra, hogy szemétszedésen túl bármit is tegyen a térképekről letörölt zsákfalujában. 

Te "felvilágosult vagy", Ő meg véglény.
Mégis Te vagy az, aki a felvilágosult eszméiddel csak gyűlöletet szítasz. 
Nem ciki ez? Dehogynem. 
Csak senki nem akar teljes vállal beleállni. 

És mi a helyzet veled, Marianna?
Az, hogy Te is pontosan ezért háborogsz egy queer performanszának videófelvételén is, aminek az eseményén ott sem voltál. 
Mert felháborít, hogy neked "nincs jogod megelőzni azt, hogy ezt tegyék a hangoddal". Mert szerinted "nem erről szól a dal", főleg akkor nem, ha az LMBTQ közösség egyik tagja ad elő egy rendszerkritikus produkciót rá. 

Hogyne.
Mert minden dal pont arról szól, amit te gondoltál a stúdióban 2008-ban.
Más értelmezés nincs. Nincs szólásszabadság, nincs művészi szabadság, csak a Te pátoszos olvasatod. Csak a Te fájdalmad. A többiek meg: kuss. 

A legviccesebb mégis az, hogy ez még csak nem is a Te dalod.
Hiszen Te is éppen csak feldolgoztad, úgy ahogyan azt a queer előadó is szerette volna a saját módján megtenni. 

Kossuth az elmúlt 15 évben valószínűleg elszédülhetett már a sok sírban forgástól, amit azok által az emberek által szenved el, akik a róla elnevezett díjjal rendelkeznek.

Aki máshogy szenved, az ne szenvedjen

A legnagyobb baj nem az, hogy Azariah-nak véleménye van és ki meri mondani.
A legnagyobb baj az, hogy művészként felelős a kimondott szavakért és azoknak utóhatásáért. Mert, ha valaki gyűlöletet kelt, azzal csak tovább ássa az árkokat ember és ember között. Tovább osztja az amúgy is felszabdalt nemzetet. Ki lehet, sőt ki is kell mondani, ha valami nem tetszik, vagy nem értünk vele egyet, de célszerű ezt úgy tenni, hogy közben nem rombolunk, hanem építeni próbálunk. Építő kritikával, érvekkel, vagy legalábbis összeszedett, jól megfogalmazott mondatokkal. 

És nem. Nem kell elhatárolódni, ha valaminek nem feltétlenül értünk egyet az üzenetével. Nem kell képmutató módon felháborodni. Vannak éppen elegen, akik ezt csinálják, lsd. például a "méltán híres" Tóth Gabit. (Csak remélni merem, hogy a Csík Zenekarnak ez elég elrettentő példa, bár elfogadom azt is, ha nem. Nem vagyunk egyformák.)
Nem kell tűzzel-vassal kapálódzni az ellen, ha más kontextusban, más oldalról fejezik ki önmagukat az emberek, mint ahogy Mi tennénk. Még akkor sem, ha a Mi művészetünket használják fel erre a célra.
Arra elég csak büszkének lenni.
Nem azért, mert queer, vagy meleg, nem azért, mert rendszerkritikus.
Azért, mert a Mi dalunk ihlette meg Őt. A Mi dalunkban találta meg a saját önkifejezését. Mi inspiráltuk. Az a művészet, amit Mi magunk készítettünk. 

Magam is zenész/művész vagyok és úgy gondolom, hogy művésznek lenni nem azt jelenti, hogy magasabban vagy a közönségednél. Művészként pontosan alulról, emberként kell látni azt, amit alkotunk. Megérteni és alázattal csodálni azt, hogy ez másokban miket indít el. Ettől válik gyönyörűvé az egész. Ettől fejlődik, ettől lesz igazán különleges.

Mert ha marad ez a hozzáállás, az csak egy szörnyű magyar kulturális valóságot fog eredményezni: egyik oldalon a szolgaság, a másikon a kioktató felsőbbrendűség.
És mind a kettő ugyanúgy fojtogat. 

Zárásként:

A "véglények" is emberek. Ők is ugyanolyat szarnak. 
Ők is felkelnek reggel, lehúzzák a napot, gürcölnek a túlélésért. Nekik is elegük van. 

Ami becsülendő - sőt, felemelő - hogy Azariah azóta belátta, hogy ez így nem volt rendben és (még ha valószínűleg külső nyomásra is) elnézést kért a kirohanása miatt.

Úgy gondolom viszont, hogy ez a történet ettől még kiváló példa marad arra, hogyan nem érdemes reagálni egy társadalmi igazságtalanságra, még akkor sem, ha az indulat jogos. Mert attól, hogy valaki visszakozik, az eredeti reakció hatása még megmarad.
És tanulni belőle továbbra is lehet, sőt kell is.

Ami viszont a másik történetet illeti - ahol azóta sem hangzott el sem bocsánatkérés, sem magyarázat, csak egy csendben törölt poszt maradt hátra - ott nehéz nem kimondani a lényeget:
Ha nem érted, miért talál valaki önmagára a Te dalodban, miért táncol rá szabadságot, fájdalmat vagy felszabadulást, akkor a baj nem a dallal van.
Hanem veled.

Mert lehet, hogy a művészeted valóban értékes - de Te magad lettél túl kicsinyes hozzá.

Szerinted túl erős voltam? Túl puhány? 
Félrement, vagy végre valaki kimondta?
Beszéljük meg. A kommentmező nem dísznek van.