Prológus

író:

Az ember sokat gondolkozik azon, hogy mi is a valós célja a létezésnek.
Engem csúfoltak már Youtube "influenszernek", foglalkoztam zenével, írással, videózással, fotózással, képregény szerkesztéssel és a lista itt koránt sem ér véget, azonban mindig azt éreztem, hogy ennyi nem elég. Valaminek lennie kell, amiben kiélhetem azt a mérhetetlen kreatív vágyat, ami bennem lakozik. Valaminek, amivel tovább adhatom azokat az elveket és eszméket, amik meghatároznak engem, amik alapján én szemlélem a világot.

Gyermekként sokan szeretnének tűzoltónak, rendőrnek, orvosnak, netán "kukásautók
hátulján utazó bácsiknak" állni. Habár nekem is voltak ilyen jellegű ambícióim, ahogyan a jellemem fejlődött, egyre jobban éreztem, hogy valami olyan dolgot szeretnék csinálni, amin keresztül alkothatok és megmutathatom a lelkem a világnak. Színjátszással kezdtem foglalkozni, s bár személy szerint csapnivaló színésznek tartottam magam, ez nem tántorított el attól, hogy 18 évig legyek egy (akkor még viszonylag nagy nevűnek számító) színjátszócsoport tagja. Ezek alatt az évek alatt olyan dolgokat tanultam, amikért a mai napig rendkívül hálás vagyok: Más szemszögből nézni a világot, a mondatok mögé látni, értékeket átadni és befogadni. Megtanultam érezni, ha úgy tetszik, még ha ez néha rendkívül fájdalmas folyamat is volt.

Persze mindenki átesik ezeken a szituációkon, főleg kamasz korban. Nem is sajnáltatni akarom itt magamat a kedves olvasó előtt, csupán ez is az út része volt, ami megmutatta nekem, hogy a kritikus gondolkodás rendkívül fontos és elsősorban, főként önmagunkkal szemben fontos.

Nem szeretnék Coelho-i magasságokba emelkedni, nem én leszek a legközelebbi bestseller könyvet kiadó lifecoach, aki megváltást hoz minden magát reménytelen helyzetbe hajszoló embernek. Egyszerűen közel áll hozzám az írás és a gondolkodás. S bár a rendőri, vagy a kukás karrier is rendkívül vonzó volt gyerekként, felnőtt fejjel inkább képzelném el magamat az újságírás világában, mint egy független, szabad író, akit nem az adott rendszer bábjaként rángatnak, a propagandagépezet működésének érdekében. 

Hogy mire lehet itt számítania a kedves olvasónak?
Nos, valami ilyesmire. Bármire és mindenre egyaránt. Bármire, amiről érdemi vitát lehet folytatni. Mindenre, ami megbotránkoztat, amiről beszélni szeretnék. Mindenre, ami fontos nekem. 

Johann Richárd

Johann Richárd

Ezt a felületet azért hoztam létre, mert egyre kevésbé találok olyan közbeszédet, ahol a vélemények nem egymás elhallgattatásában, hanem ütköztetésében születnek. Úgy látom, a vitakultúra az utolsókat rúgja és nem azért, mert nem lennének kérdéseink, hanem mert egyre kevesebben merik feltenni őket.

A blog célja nem a meggyőzés, hanem a gondolatébresztés. Véleményeimet rendszerkritikus, gyakran cinikus hangnemben fogalmazom meg, különösen a politika, gazdaság és közélet területén. Emellett a művészetek és zene világa is fontos számomra, mivel ezek nem csak témák, hanem eszközök is.

Nem hiszek az egyetlen igazságban, de hiszek abban, hogy beszélni róla muszáj.

Ha vitatkoznál, örömmel fogadom a kommentmezőben, vagy írhatsz nekem levelet:

kritikusplebejus@protonmail.com

További Linkek:

Instagram | X | Threads | Youtube | Képregényeim | Zenéim