Heti szintű dühös rant
A jövő már itt van, csak épp úgy teszünk, mintha még lenne időnk felkészülni. Orwell 1984-e nem egy könyv többé, hanem használati utasítás. Csak a címlap maradt irodalom, a tartalom már köztörvényes. A Nagy Testvér ma nem a képernyőn át figyel, hanem a zsebedben lapuló…
Egykor színes gerillakertészek és kátyúfestők röhögték szembe a propagandát.
Ma ugyanaz a párt már polgármesteri irodákban tárgyal Tiborcz Istvánnal, és önálló indulással biztosítja a rendszer kényelmét. A kérdés egyszerű, mégis húsbavágó: meddig engedhetjük meg, hogy a humor legyen a legdrágább mulatságunk?
Vágópontok egy életműhöz Avagy: hogyan lett a gyűlöletből közszolgálat, a szervilizmusból hivatás, a kocsmából pedig katedra. I. A hízlalás kora: Amikor még nem böfögött vissza a rendszer Bayer Zsolt 1963-ban született Budapesten. Az orvos gratulált. A szülők boldogok voltak. Csak a jövő sírt fel, halkan…
A történet egy álommal kezdődik. Nem valami nagyívű, hollywoodi típusúval. Csak egy egyszerű, magyar, nyári hőségben és félálomban forgolódós álomból. Egy 19 éves fiú úgy dönt, hogy nem akar külföldre menni mosogatni. Nem akar multiban segédkezni, árut feltölteni. Nem akar otthon punnyadni a TikTokot görgetve.